4. bejegyzés

Nagyon régen írtam, de megvolt rá az okom. Most hirtelen nem is tudom mik történtek, de elég sok minden . :p Március közepe felé elmentünk Pestre, a WestEnd-be moziba. Egy vígjátékot néztünk meg, ami nekem tetszett, a mamámat viszont háromszor oldalba kellett löknöm, hogy ne aludjon, mert másokat zavar a horkolása ( :D ). A hazafelé jövet sem volt egyszerű, ugyanis irtózatosan fújt a szél, és szakadt a ( jeges! ) hó. De óriási nagy szerencsénk volt, mert késett a vonatunk tíz percet, így elértük. Különben aznap valószínű már nem jutunk haza, mert nagyon nagy fennakadások voltak, stb. A délutánjaim nagy részében a nagyszüleimnél voltam, és a papámmal tanultam. Örülök, hogy legalább ő érti a matekot, és a többi érdekes dolgot, amiket mi tanulunk :D . Mondjuk neki érteni is kell, mert történelem tanárnak készült, csak aztán építész lett belőle. Írtunk két matek, két irodalom, három nyelvtan, 4 környezet, és 2 angol szó és 1 tz dogát. Ugyhogy azthiszem kijelenthetem, nem unatkoztam. Az útóbbi időben szinte minden nap átjött hozzám az egyik osztálytársam, akivel már egészen jóban vagyunk :) . Van nekem itthon egy nagy, felfújhatós kék gumilabdám, amin tornázni szoktak az emberek. Na, tudjátok. :D Azzal szórakoztunk, de egyszer, amikor ráültem és hirtelen kirántotta a lábaim, akkor hátraestem, és eléggé bevertem a fejem, de csak röhögtünk rajta. Utána úgyis visszakapta. Meg kellett még csinálnunk az osztályfőnökünknek ( aki a környezet és töri tanárunk ) egy project munkát egy nagy lapra a városról, ahol élünk. Mi tettünk rá képeket, szövegeket az élményfürdőjéről, a tóról, a címeréről, és a hegyről. 5öst kaptunk rá. Ugyanúgy környezetre mindenkinek kellett készítenie még egy PowerPoint bemutatót egész Magyarországról. Benne kell lennie az elhelyezkedésének a földgömbön, határainak, országnévjegynek, nemzeti jelképeknek, világörökségeknek, nemzeti parkoknak, hungarikumoknak, és magyar feltalálóknak és találmányaiknak. És ezeket természetesen mindent tudni kell, és felelünk belőle. 2 piros tz értékű jegyet kapunk rá. Hát, oké. A hétvégén a mamáéknál voltam, gyorsan eltelt, jól éreztem ott magam. Náluk mindig jól érzem magam :) (kivéve amikor tanulunk). Szombaton felmetünk a hozzánk közel lévő nagy városba, egy telenor boltba, és megkaptam végre az új telefonomat, amit már nagyon régóta szerettem volna. Eddig Sony Eicsson Xperia X10 mini pro-m volt, de már gyengélkedett szegény. Szóval megvettük a Samsung Galaxy Ace-t. Nagyon tetszik, sok mindent lehet rajta csinálni, és óriási nagy a képernyője. Egyszóval iádomm *.* . De vasárnap délután már hányingerem volt. Hétfőn elmentem suliba, szokás szerint levegőnek nézett mindenki ahogy szokott, és akivel eddig még úgy nagyjából jóban voltam, az is elkezdett flegmán, mondhatjuk bunkón viselkedni velem. Nem baj, már megszoktam, már nem is foglalkozok vele. Igazából egy kicsit bánt, de rájöttem, hogy ez sose volt barát, és nem éri meg az ilyenek miatt szomorkodni. Délután otthon voltam, tanultam a másnapi töri témazáróra ( kb. 100-120 oldalnyi anyag asszem ) , és már megint hányingerem volt. Kedden, amikor felébredtem,(vagyis ma ) sokkal rosszabbul voltam mint eddig. Hányingerem is volt, és a hideg is rázott. De azért elmentem suliba. Első óra előtt kabátban, a padomra hajoltam, mintha aludnék, és vacogtam. De persze senki nem kérdezte meg, hogy mi a bajom. De már ezt is megszoktam. Mostmár egyáltalán nem érdeklem őket. Pedig mielőtt összevesztem az LB-mel, nagyon jóban voltam velük. Persze látszólag. Gondolom. Az ő szótárukban teljesen más értelme és szinonímái vannak a barátságnak mint az enyémben. De nem baj. Ilyen embereket is meg kell ismerni, mostmár átlátok rajtuk, tanultam belőle, és majd ha átmentem a gimibe, ott találni fogok magamnak egy jó barátnőt. Mert akkor már csak a nézésükből is látni fogom, hogy inkább olyanok, mint az itteni lányok, vagy ők tényleg normálisak, és nem az a célja, hogy mindenben legyőzze, megalázza, és eltiporja a legjobb barátnőjét. Na de visszatérve az eredeti témához, a matekot is végig fagyoskodtam a kabátomban, aztán első óra után elmentem a mamáékhoz, onnan az orvoshoz, majd haza. Itthon gépeztem, és pihentem. Jelen pillanatban pedig a fotelban ülök, írom a blogot, hallgatom a Tunyogi Rock Band koncert filmet amit apa betett a TV-be. A facebook pedig megállás nélkül villog, mint mindig . :) ( Ha kérdésetek, véleményetek van, írjatok megjegyzést. 3 megjegyzés után hozom az új részt ^.^ <3 )

3. bejegyzés

A mai napom sem volt túlságosan jó. Reggel fél hétkor keltem, teljesen kedvtelenül. Ugyanis borús, esős idő volt, ami azt jelenti, hogy én fáradt vagyok. Felöltöztem, elkészültem, elsétáltam a buszmegállóhoz, és vártam ott kb. 10 percet. Minden reggel busszal megyek suliba, és az a baj, hogy szinte mindenki más is. Ugyhogy, kezdetét vette a tömörülés.  Többek között ezért is utálom a reggeleket. Matekkal kezdtünk. És  hogy is mondjam ... ? Nem értem a matekot. :/  Utána jöttek sorba a borzalmasnál borzalmasabb órák. Tesi, ahol medicin labdákkal kellett dobálózni, és majdnem leszakadt a karom. Ezt követte a kettő történelem óra. Most nagyon nehéz anyagot veszünk, mindig nagyon sokat írunk, sok évszámot kell megjegyezni, de a legrosszabb, hogy megtanulni is nagyon nehéz. Viszont a 2. törin pár percig jól elszórakoztunk, mert a történelem tanárunk, aki egyben az osztályfőnökünk is, mutatott pár képet a középkori kivégzésekről. Legtöbbet azon nevettünk, hogy kettéfűrészeltek egy embert.. hosszába... na mindegy :D . De volt ott kerékbetörés, és karóbahúzás is. Borzalmas ! :D A szünetben elmentem a büfébe és vettem magamnak kakaót ( nyamiii <3 ) és egy twister nevezetű pizzás tekercs féle nemtudom mit :D. Rajzórán kaptam egy 5.öst. Ezen kívül semmi érdekes nem történt, de legalább kicsit pihenhettünk az addigi agyzsibbasztó dolgok után. Nem hiába ez a kedvenc órám, a tanárt is szeretem, beszélgethetünk, és hát lényegében jó hangulatban telik az egész. Amikor hazaértem, neki akartam állni a leckének. De láttam, hogy csak angolból van, amit majd az este hazaérkező nagynéném segítségével megcsinálok, mert nagyon hülye vagyok hozzá, és én teleírom rengeteg hibával. Szóval, bekapcsoltam Larry-t , ( a gépemet :D ) , és beszélgettem pár emberrel, többek közt a pesti barátnőmmel is. Így elszaladt a délutánom. Most éppen ott tartok, hogy este hat óra van, a nagynéném nem ér rá, és egyedül kell megírnom egy nagyon hosszú, és bonyolult angol fogalmazást egy képről. Amin, nincs semmi érdekes. Csak egy család ül a nappaliban, a gyerekek a fotel mögött bújkálnak, az anyjuk mérgesen mutogat feléjük, az apjuk pedig tv-t néz. És én ezt nem tudoooom. :( . Angolból valami kegyetlen béna vagyok, és nincs is kedvem nekiállni. De hát muszáj lesz. Apukám is nemsokára hazaérkezik a munkából, így majd anyával  is tudunk skypeolni pár percet. A kiskutyámmal kéne még egy kicsit foglalkoznom, aztán mér csak a lecke maradt ! :D

2. bejegyzés

Jajj... Hogy is kezdjem ? A napom egy egészen  kicsit rossz volt. Reggel 8-kor keltem, mivel nem kellett iskolába mennem. Helyette az orvoshoz, mert már több mint egy hete meg vagyok fázva. Amikor odaértünk apukámmal, leesett az állunk. A rendelő dugig volt, és a doktornő pedig .... ki tudja hol ' ? Nem gondoltuk volna, hogy hétfő reggel annyian vannak, hogy alig lehet beférni a terembe. Ezért úgy döntöttünk, inkább haza megyünk, mert már úgyis volt egy gyógyszerem, csak nem nagyon használt. Na, mindegy. Itthon kezdhettem el írni a leckéket, és tanulni. Törire és természetre. Ezen túl is estem, de szükségem lenne még egy rajzra, ( aminek mellesleg ma van a leadási határideje ) és ötletem sincs, hogy mit rajzoljak. Ha esetleg eszembe jut valami, és elkezdem, 5 percen belül ketté tépem a lapot, mert nem sikerül. Ígyhát hagytam.   Délután kisütött a nap, ezért a kertben játszottam a  kiskutyámmal. Utána a mamám új laptopját kellett "programozgatnom ". És éljeeen !! Sikerült ! Visszajött a hang a skypeon ! Később apukám elment itthonról. Mert hát valakinek dolgoznia is kell ! :D Közben én tv-t néztem, nyomkodtam Larryt ( Larry-nek hívom a gépemet :D ) , megetettem a pou-mat, akinek már kopogott a szeme, és el is telt a délutánom. Aztán megérkezett apa. Nem sokkal később, olyan négy körül eljött hozzánk a barátja, ivott egy energiaitalt, aztán már indultunk is az edzőterembe. Én csak picit használtam a futópadot, nem nagyon tudtam/akartam mozogni, mert a betegségem miatt az talán nem tesz olyan jót. Amikor hazaértünk, már elkezdtem szomorkodni. Másnap iskola. Nem mondhatnám a kedvenc helyemnek, inkább maradok itthon és unatkozok, sőt , inkább csinálok akármi mást, csak oda ne kéne mennem . De hát legnagyobb sajnálatomra ez elkerülhetetlen , szóval bepakoltam a táskámba. Lehuppantam a babzsákfotelembe, feltettem a fejhallgatómat, a telefonomban kikerestem a One direction számokat, majd elővettem a Szent Johanna Gimi című könyvemet, és olvasni kezdtem. Sokan nem értik meg, hogy tudok egyszerre figyelni a könyvemre és a zenére, de én megoldom . :) Csak azt vettem észre, hogy már elmúlt nyolc óra, ezért gyorsan benyomtam a gépem ( Larry-t :) ) és beszélgettünk pontosan 34 percet anyukámmal. Minden este beszélünk, elmeséljük egymásnak mi történt velünk aznap, ( stb. ) . Amikor letettük bekapcsoltam a tv-t, mert kezdődött a kedvenc sorozatom, a Barátok közt. Minden nap megnézem, így természetesen ma sem hagyhattam ki . :)

( Ha hozzáfűznivalótok, vagy kérdésetek van a bloggal kapcsolatban, nyugodtan írjatok megjegyzést, én válaszolni fogok ! ;) )

A kezdetek kezdete 1. bejegyzés

 ( Sziasztok, most kezdem a blogírást , remélem tetszeni fog nektek :) )

Az életem kicsit bonyolult. Ha mondhatom úgy, hogy kicsit. Kezdjük is ott, hogy anyukám ( idén már a 2. ) télen elmegy ausztriába dolgozni, én pedig itthon maradok apukámmal. Már ez sem mondható teljesen átlagosnak, de ez még semmi. Sajnos. És nem sok ember van az életemben, akire igazán számíthatok. Alig van 1-2 barátom, de még közülük is, a fele sem őszinte. Inkább, csak olyan dísz. Viszont a múlt pénteken valakik bizonyították, hogy az igaz barátság közé nem állhat egy kis távolság, ígyhát találkoztam az előző iskolámból két nagyon nagyon jó barátnőmmel. Együtt indultunk el a nagy város nyüzsgő utcáin egy színház felé, ahol éppen kedvenc írónőnk dedikálta kedvenc könyvsorozatunk utolsó részét. A mondat magában gyönyörű lenne, ha nem lenne ott az az "utolsó " :( . Amikor odaértünk, és olyan tekintettel néztünk egymásra, hogy egyből kitaláltuk a másik gondolatait. Nem is volt nehéz, ugyanis a sor az utca végéig ért.
De gondoltuk, beállunk, majd csak sorra kerülünk egyszer. Igen, meg ahogy mi az elképzeltük ! Amikor már majdnem eljutottunk annak a sornak az elejére, ahol meg lehetett venni a könyvet, szinte egymás mellett jött ki az ajtón egy szervező és az egyik  barátnőm  . Utóbbinak önelégült vigyor ült az arcán, amiért ő már megszerezte a dedikált könyvet. Hát persze. Annak könnyű, aki kihagyja az iskolát. De jött a hír a szervezőtől, ami mondhatjuk úgy, pofon csapott. Lezárták a sor, amivel írónőnkhöz juthattunk volna. De én én maradtam. Az, aki ebbe nem nyugszik bele. Ígyhát, következtek bonyolult életemhez illő bonyolult kalandjaink ! :) A hátsó , eldugott lépcsőn, amin nem szabadott közlekedni , mi felosontunk, és próbáltunk valaki elé bekéretszkedni a a sorba. Végül is, nem azért utaztam fel Pestre, hogy a képembe vágják, gyere vissza holnap, és mehessek haza aláírás nélkül. Először egy idős néninek szóltunk, aki három unokájával állt a sorban.
- Elnézést, nagyon messziről jöttünk, és ...... - mondtuk, de itt belénkfolytotta a szót.
- Itt állok 3 órája, senkit nem fogok magam elé engedni, menjetek ti innen a francba, hogy képzelitek, ( bla, bla, bla :p ) - üvöltötte ezt torka szakadtából úgy, hogy tőle zengett az egész terem.
- Mi-mi-mi csak a sor végét kerestük . - válaszoltuk ilyedten, szinte kővé dermedve..
- Akkor húzzatok ki az utca végére, mert ott van, és már lezárták ! Szóval mehettek haza !
Na hát igen, ilyen kedvesek és megértőek az emberek manapság. De hála istennek találtunk egy olyan családot, akik Szlovákiából jöttek, és együttéreztek velünk. Igaz kis csellel, de elértük célunkat, és boldogan szaladtunk egészen egy Burger King ig, ahol ettünk sajtburger és fagyit . :) Ahogy kiléptünk az ajtaján a csokiöntetes fagyival a kezünkben, elkezdett szakadni az eső. Itt a barátnőm lenyomott egy nem túl rövid én nem túl szép káromkodást ( :D ) és siettünk, mert találkoznunk kellett a nővéremmel. Ő Pesten és, egy szállodában dolgozik. Éppen onnan jött, hogy találkozhassunk. A kettőböl az egyik barátnőm elment haza, így hárman maradtunk. Velük sétáltunk be a West End be, pénz hiányában, mindenféle shoppingolási szándék nélül. :/ Nagyon melegünk volt odabent, nem akartunk tovább császkálni, ezért beültünk egy McDonalds ba. A nővérem még egész nap nem evett, ezért ő rendesen megkajált, utána pedig csak ültünk és beszélgettünk. Este fél kilencre a Blaha Lujza téren kellett lennünk, hogy anya húgával, akivel feljöttem Pestre, vissza is tudjak menni. Hulla fáradtan metróztunk pár megállót, aztán odaértünk a vonathoz. És ott már senki és semmi nem állíthatott meg minket abban , hogy hazamenjünk . Apu kijött értünk az állomásra, haza vitt minket, és este fél tizenegykor beestem az ágyamba, néztem kicsit a tv-t, beleolvasgattam a dedikált könyvembe ( <3 ) , és elaludtam.
Szerintem kijelenthetem, hogy eddig sem sűrűn volt és nem is lesz ilyen zsúfolt, és eseménydús napom. De talán nem is annyira hiányzik. Na jó, néha bármit megadnék érte . De ez maradjon az én titkom ! :)