5. bejegyzés

Sziasztok ! Sajnálom, régen tudtam lenni, majd azt is megtaláljátok, hogy miért ! :) De most 2 dologra szeretnélek megkérni benneteket ! Azért kérek ilyeneket csak, mert naponta átlagban 5-10 oldalmegjelenítés van, és egyáltalán nem kapok visszajelzést a "munkámról". Az 1ik : Aki olvassa amiket írni szoktam, kérlek jelentkezzen be a jobb oldalon rendszeres olvasónak. Mert ez nekem egyfajta visszaigazolás, hogy tetszik-e nektek amit csinálok. :) A 2. pedig az, hogy kérlek írjatok megjegyzéseket, amiben leírjátok a véleményeteket. Legyen légyszi LEGALÁBB 1 megjegyzés, és akkor hozom az új részt. Előre is köszönöm szépen a segítségeteket / visszajelzéseteket ! <3 Lili Szóóóval... Március leges-legutolsó napján nekivágtunk a nagy világnak ( :D ) a nagymamámmal, és elindultunk vonattal ausztriába. Ebben az volt az érdekes, hogy egyikünk sem tud németül, csak én egy nagyon picit angolul. Ha valamit kérdeztünk, mindig kézzel-lábbal mutogattunk. Ha esetleg megértették, hogy mit akarunk, akkor mi nem értettük meg a választ. :D De végül megérkeztünk, sikeresen vettük mind a két átszállás akadályait, és már csak annyi volt a dolgunk, hogy felhívjuk telefonon az otthoniakat, akik talán, sőt biztosan, sokkal jobban izgultak mint mi. Vicces volt hallani a megkönnyebbült és egyben meglepett hangjukat, hogy nem valahol a Karib-szigeteken kötöttünk ki, hanem zökkenőmentesen a szállodához értünk. Ott már nagyon jól éreztük magunkat. Este korán elaludtunk, mert egy "kicsit" lefárasztott a 8 órás út. Másnap reggel sétálni indultunk a környéken. Volt egy park féleség, ahol bocik legeltek. Nem volt kerítés sem, oda lehetett menni, gondolom van annyi eszük, hogy nem mennek ki az útra az autók elé. Rólam köztudott, hogy imádom a bocikat. <3 . Ezért természetesen nem is én lettem volna, ha nem szaladok oda hozzájuk. Nagyon aranyosak voltak. Miközben az egyiket simogattam, a másik valahogy rúgott egyet, nem tudom miért, és eltalálta a kezemet. Nagyon-nagyon fájt. Azonnal elkezdtem sírni, és a mamámmal elindultunk hazafelé, hogy picit le tudjuk ápolni. Hála istennek nem tört el. De ez a kezem kb. fél évvel ezelőtt is be volt kötve, mert roncsolódott. Nem is írhattam vele. Szegény kezecském. Komolyan nagyon sajnálom :( .Most is be van kötve, kenegetni kell, jegelni, és van rá itthon fájdalomcsillapítónk is. Itt a kép a kezemről, nem tudom jól töltődött-e föl. :D Ott egy-két napig még pihentettem és gyógyítgattuk, de ha már olyan helyre mentünk, ahol kb. 30 méterre a szálloda előtt van egy több mint 2000m magas hegy, akkor a síelést sem hagyhattuk ki. Pontosabban csak én nem hagyhattam ki, mert a mamám nem síelt. Azt mondja, hogy ő már öreg ehhez. Pedig 70 fölötti nőket is láttunk a pályán. Igaz, nem a " 220 felett " elvet követték :D, de azért még ők is élvezték a dolgot. Hát, én is. Még nem rég kezdtem, de már most is, egyszerűen imádok síelni. Teljesen szabadnak érzi magát az ember, ahogy siklik lefelé, és csak a gyönyörű, havas hegyeket látja. *--* Ahhww.. Egyszerűen leírhatatlan... Amikor hazaértünk, átfagytan mentünk le a szaunába, hogy ne legyünk betegek. És egyébként is nagyon jól esett... :) Ott minden évben úgy van, hogy húsvétkor zár a pálya. Ezért nem tudtunk felmenni többször :( . De mivel kell a mozgás, én minden nap eljártam futni. A szomszéd kisfaluig (ahol megrúgott a tehén) és vissza. Ez az út kocogva kb. 40 perc. Egy csütörtöki napon éppen a kisbolt előtt haladtam el, ahonnan kijött egy idős néni, aki éppen rakta bele a szatyrába amiket odabent vett, azt hiszem joghurtok, tej, és kiflik, és a pénztárcáját. Akkor elviharzott mellette egy biciklis, aki kikapta a kezéből a szatyrot, majd elképesztő sebességgel tovább tekert. A néninek teljesen lefehéredett az arca, majd elájult. Láttam, hogy jönnek ki a kis ABC-ből segíteni neki, ezért én max sebességemmel elkezdtem futni (amennyire 20perc után még bírtam) a tolvaj után, de hát mindez hiába, ő a biciklijét hajtotta, ezért nekem esélyem sem volt hogy elkapjam. Még az arcát sem láttam, mert baseball sapka volt a rajta. Ezen mélyen felháborodtam, hogy hogy képes valaki ilyet tenni. Minden dühömet és még megmaradt energiámat összeszedve futottam haza, ahol mindent elmeséltem. Én csak segíteni akartam, és még kaptam is a a fejemre, hogy ne szaladgáljak ilyen "veszélyes bűnözők" után. Hát kössz ! ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~ Nagyon hamar eljött a hazautazás ideje. Ez az egy hét, csak úgy elrepült. Szombat reggel 6 órakor megszólalt a One Direction What Makes You Beautiful, ami a telefonomban az ébresztőóra hangjának volt beállítva. Ha valami átlagos prüttyögést állítok be, arra egyáltalán nem biztos, hogy felébredek. De mivel ez a csengőhangom, 100% hogy felriadok, mert azt hiszem, hogy hív valaki. Ez az én jó módszerem :D ! Feltápászkodtam az ágyból, elkészülődtem, megreggeliztünk, majd indultunk ki az állomásra. Kb. 10 percet vártunk, és megérkezett a vonatunk. Viszonylag "kevés idő alatt" hazaértünk. Mármint, ugyanúgy 8óra volt, mint az odafele út, csak most gyorsabban eltelt. Talán azért, mert volt wifi a vonaton, és tudtam a telefonomon facebookozni :D. ~ Következő héten ~ Következő héten sajnos már suli volt. Említettem már, hogy nagyon nem szeretem a sulit? Hát igen... Igazából semmi nagyon különleges nem történt. Kaptam kb. 5 jegyet, de ez is megszokott.. Nagyjából itt kezdődik a minimum, amennyit mi kapni szoktunk. Valamikor egy nap alatt sikerült kiosztaniuk a tanároknak 8 jegyet, csakis nekem <3 ! Hát nem rendesek ?! Viszont aminek örülök, kibékültem az egyik barátnőmmel. Vagyis hát, nem mondhatjuk békülésnek, hanem úgy viselkedtünk, mintha pár nappal előtte nem veszekedtünk volna chaten. Mintha semmi sem történt volna. Egy másik barátnőmmel pedig mondhatom úgy, közelebb kerültünk egy picit egymáshoz, mert mostanában vele sem volt felhőtlen a "kapcsolatom". Az úgynevezett jövőmről csak annyit mondanék, hogy lehet, elmegyek a mostani sulimból. Ennek a gondolatomnak igazából még semmi következménye nincs, mert még csak a fejemben született meg. Hogy miért ?! Mert itt elég zűrös mostanában minden ! Ha a másik suliba mehetnék, tiszta lappal kezdhetnék előröl mindent, új és őszinte barátokat szerezhetnék. De erről még kár is olyan sokat beszélnem, mert lehet, hogy ebből az egészből nem lesz semmi. De nagyon remél, sikerül. Végülis, a horoszkópom is azt írta, hogy ébredjek fel az álmodozásból, de ha már magam előtt látom az utat, akkor terveimet meg tudom valósítani. 1. Küldetés teljesítve, 2. mindent csak akarni kell ! :)