4. bejegyzés

Nagyon régen írtam, de megvolt rá az okom. Most hirtelen nem is tudom mik történtek, de elég sok minden . :p Március közepe felé elmentünk Pestre, a WestEnd-be moziba. Egy vígjátékot néztünk meg, ami nekem tetszett, a mamámat viszont háromszor oldalba kellett löknöm, hogy ne aludjon, mert másokat zavar a horkolása ( :D ). A hazafelé jövet sem volt egyszerű, ugyanis irtózatosan fújt a szél, és szakadt a ( jeges! ) hó. De óriási nagy szerencsénk volt, mert késett a vonatunk tíz percet, így elértük. Különben aznap valószínű már nem jutunk haza, mert nagyon nagy fennakadások voltak, stb. A délutánjaim nagy részében a nagyszüleimnél voltam, és a papámmal tanultam. Örülök, hogy legalább ő érti a matekot, és a többi érdekes dolgot, amiket mi tanulunk :D . Mondjuk neki érteni is kell, mert történelem tanárnak készült, csak aztán építész lett belőle. Írtunk két matek, két irodalom, három nyelvtan, 4 környezet, és 2 angol szó és 1 tz dogát. Ugyhogy azthiszem kijelenthetem, nem unatkoztam. Az útóbbi időben szinte minden nap átjött hozzám az egyik osztálytársam, akivel már egészen jóban vagyunk :) . Van nekem itthon egy nagy, felfújhatós kék gumilabdám, amin tornázni szoktak az emberek. Na, tudjátok. :D Azzal szórakoztunk, de egyszer, amikor ráültem és hirtelen kirántotta a lábaim, akkor hátraestem, és eléggé bevertem a fejem, de csak röhögtünk rajta. Utána úgyis visszakapta. Meg kellett még csinálnunk az osztályfőnökünknek ( aki a környezet és töri tanárunk ) egy project munkát egy nagy lapra a városról, ahol élünk. Mi tettünk rá képeket, szövegeket az élményfürdőjéről, a tóról, a címeréről, és a hegyről. 5öst kaptunk rá. Ugyanúgy környezetre mindenkinek kellett készítenie még egy PowerPoint bemutatót egész Magyarországról. Benne kell lennie az elhelyezkedésének a földgömbön, határainak, országnévjegynek, nemzeti jelképeknek, világörökségeknek, nemzeti parkoknak, hungarikumoknak, és magyar feltalálóknak és találmányaiknak. És ezeket természetesen mindent tudni kell, és felelünk belőle. 2 piros tz értékű jegyet kapunk rá. Hát, oké. A hétvégén a mamáéknál voltam, gyorsan eltelt, jól éreztem ott magam. Náluk mindig jól érzem magam :) (kivéve amikor tanulunk). Szombaton felmetünk a hozzánk közel lévő nagy városba, egy telenor boltba, és megkaptam végre az új telefonomat, amit már nagyon régóta szerettem volna. Eddig Sony Eicsson Xperia X10 mini pro-m volt, de már gyengélkedett szegény. Szóval megvettük a Samsung Galaxy Ace-t. Nagyon tetszik, sok mindent lehet rajta csinálni, és óriási nagy a képernyője. Egyszóval iádomm *.* . De vasárnap délután már hányingerem volt. Hétfőn elmentem suliba, szokás szerint levegőnek nézett mindenki ahogy szokott, és akivel eddig még úgy nagyjából jóban voltam, az is elkezdett flegmán, mondhatjuk bunkón viselkedni velem. Nem baj, már megszoktam, már nem is foglalkozok vele. Igazából egy kicsit bánt, de rájöttem, hogy ez sose volt barát, és nem éri meg az ilyenek miatt szomorkodni. Délután otthon voltam, tanultam a másnapi töri témazáróra ( kb. 100-120 oldalnyi anyag asszem ) , és már megint hányingerem volt. Kedden, amikor felébredtem,(vagyis ma ) sokkal rosszabbul voltam mint eddig. Hányingerem is volt, és a hideg is rázott. De azért elmentem suliba. Első óra előtt kabátban, a padomra hajoltam, mintha aludnék, és vacogtam. De persze senki nem kérdezte meg, hogy mi a bajom. De már ezt is megszoktam. Mostmár egyáltalán nem érdeklem őket. Pedig mielőtt összevesztem az LB-mel, nagyon jóban voltam velük. Persze látszólag. Gondolom. Az ő szótárukban teljesen más értelme és szinonímái vannak a barátságnak mint az enyémben. De nem baj. Ilyen embereket is meg kell ismerni, mostmár átlátok rajtuk, tanultam belőle, és majd ha átmentem a gimibe, ott találni fogok magamnak egy jó barátnőt. Mert akkor már csak a nézésükből is látni fogom, hogy inkább olyanok, mint az itteni lányok, vagy ők tényleg normálisak, és nem az a célja, hogy mindenben legyőzze, megalázza, és eltiporja a legjobb barátnőjét. Na de visszatérve az eredeti témához, a matekot is végig fagyoskodtam a kabátomban, aztán első óra után elmentem a mamáékhoz, onnan az orvoshoz, majd haza. Itthon gépeztem, és pihentem. Jelen pillanatban pedig a fotelban ülök, írom a blogot, hallgatom a Tunyogi Rock Band koncert filmet amit apa betett a TV-be. A facebook pedig megállás nélkül villog, mint mindig . :) ( Ha kérdésetek, véleményetek van, írjatok megjegyzést. 3 megjegyzés után hozom az új részt ^.^ <3 )